Gyerekkorom óta szenvedélyes sportrajongó vagyok. A tenisz mindig is a preferencialistám elején volt. A Grand Slam versenyek állandó nézőjeként végigkísértem sokak pályafutását (legalábbis azt gondoltam), így Andre Agassiét is, aki az egyik kedvencem volt. Új színt (DISC stílust tekintve sárga "inspiráló") hozott a teniszbe extravagáns frizurájával, színes öltözetével, vagányságával, fülbevalójával, és csodálatos játékával. A televízión keresztül szemtanúja voltam nagy győzelmeinek és persze fájó vereségeinek is. Miután elolvastam önéletrajzi könyvét rájöttem, hogy semmit se tudtam róla.
Agassi egykoron iráni olimpiai bokszoló édesapja a fejébe vette, hogy 4 gyereke közül valamelyikük megnyeri mind a 4 Grand Slamet. Andre már kisbabakorában az ágya fölé lógatott teniszlabdákat figyelte. A Las Vegas-i sivatagban lévő házuk végén megépített teniszpálya formájú kiképzőtáborban a kis Andre napi 2500 labdát ütött meg, amelyek a sárkány (így nevezte az adogatógépet) szájából özönlöttek felé, hogy ellenállhatatlan alapvonal játékossá váljon. Zsarnoki viselkedésű, autokratikus (piros "domináns" DISC stílusú, annak is az agresszív megjelenési formája) apja nem kérdezte meg tőle, hogy szeretne-e teniszjátékos lenni. Esélye sem volt másként élnie az életét. Egyáltalán semmit se kérdezett tőle. Könyvében így emlékszik vissza ezekre az időkre:
"Úgy érzem, leszakad a karom. Meg szeretném kérdezni, hogy meddig tart még, papa? De nem merem. Teszem, amit mondanak. Olyan erőset ütök, ahogy csak bírok, aztán még egy kicsit erősebben. Egyik ütésnél meglepően erőset ütök és tisztán. Bár gyűlölöm a teniszt, azt az érzést szeretem, amikor halálos pontossággal ütöm meg a labdát. Ez az egyetlen megnyugvás. Ha valamit tökéletesen csinálok, a másodperc töredékéig józanság és nyugalom száll meg. A sárkány válasza a tökéletességre, hogy még gyorsabban lövi a következő labdát."
Testvérei apja szemében kudarcot vallottak, Phil bátyját egyenesen lúzernek tartotta. André szerencsés csillagzat alatt született, beváltotta apja próféciáját. 14 évesen Nick Bollettieri teniszakadémiájára került, Floridába. A "katonai" szigorral zajló kiképzés itt is folytatódott, és az első apja által fizetett 8 hét után tehetsége miatt ingyen járhatott az akadémiára. Andre börtönben érezte magát, lázadt, sört ivott, extrém frizurát hordott, sőt egy teniszversenyen nadrágban, kirúzsozva, kifestett körmökkel jelent meg. Alig várta, hogy 16 évesen profinak álljon. Villámkarriert futott be, 1998 végére 2 millió dolláros keresetnél tartott, és a világranglista 3. helyén állt. Lelki vívódásai folyamatosak voltak, kereste önmagát, tökéletességre törekvése sok problémát okozott neki. Érezte, hogy a legnagyobbakkal szemben még nem elég jó, mind fizikai, mind mentális hiányosságai vannak.
1989-ben rátalált Gil Reyes-re, aki az University of Nevada kosárlabda csapatát hagyta ott a kedvéért, és vált az erőnléti edzőjévé, de annál sokkal többet kapott tőle. Pótapjává, mentorává, coach-ává is vált. Kapcsolatuk mélységét mutatja, hogy Andre és Steffi Graf 2001-ben született elsőszülött fiuknak a Jaden Gil Agassi nevet adták, és Gil sosem hagyta el Andret, a pályafutása végéig mellette maradt. A névadás bejelentésekor Agassi ezt mondta Gil-nek:
Ha csak félig olyan emberré fejlődik, mint te, fenomenálisan sikeres lesz, és ha csak félig olyan jó apja leszek, mint amilyen te voltál nekem, a saját normáimat is túlszárnyalom.
A versenysportban van helye a domináns, autokratikus edzői viselkedésnek is (mint, ahogy a támogatónak, az inspirálónak, és az elemzőnek is), de ezt akkor érdemes alkalmazni, amikor annak helye és célja van, és a stílusa nem semmisíti meg a sportolót. Agassi így ír erről könyvében (apja miatt volt összehasonlítása alapja):
Gil gyakran kiabál edzés közben, de ez távolról sem olyan, mint, amikor apám ordibált velem. Gil szeretettel kiabál. Ha el akarom érni új egyéni csúcsomat, ha arra készülök, hogy többet nyomjak, mint amennyit valaha, ott áll a háttérben, és azt kiabálja: Gyerünk, Andre! Nyomás! Hatalmas tapsvihar!
Az 1992-es wimbledoni győzelme elhitette vele, hogy meg tud nyerni egy Grand Slamet, de magával és a démonjaival való küzdelme tovább folytatódott. Az újságírók sosem bántak vele kesztyűs kézzel. Ha vesztett, az volt a baj, hogy ő egy fenegyerek, aki sosem lesz komoly játékos, ha nyert, akkor meg az volt a baj, hogy miért úgy nyert. 1994-ben, 10 év után szakított Nick-kel, és Brad Gilbertet kérte fel edzőjének, akivel 6 Grand Slamet nyert. Brad első találkozásukkor kíméletlen őszinteséggel beszélt a problémákról:
Brad az általános problémámról beszélt, ami miatt lehet, hogy túl korán visszavonulok - a probléma apai örökség - , a maximalizmusról. Mindig tökéletes akarsz lenni, mondja, de sosem éred el, és ez az agyadra megy. Az önbizalmad kinyikkant, és ennek a maximalizmus az oka. Mindig győztes ütést akarsz ütni, pedig ha egyenletes és következetes vagy - egyszerű hús és krumpli -, az esetek kilencven százalékában elég a győzelemhez.
Az 1996-os atlantai olimpiai bajnoki győzelme után pályafutása legnagyobb mélypontja következett. 1997-ben egy drogteszten is megbukott, de kidumálta magát, és megúszta a büntetést. Ebben az időszakban a színésznő Brook Shields volt a párja, majd felesége 1999-ig, de a kapcsolat nem működött, és rossz hatással volt a játékára is. 1998-ban kemény munkával a világranglista 110. helyéről a 6. helyre tornászta fel magát.
A 6. Grand Slam győzelme (2000-es Australian Open Kafelnyikov ellen) után megemlékezett, hogy milyen fontos volt számára megtanulni, hogy engedjen a maximalizmusából:
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón megköszönöm Bradnek és Gilnek, akik megtanítottak arra, hogy a legjobb, ami tőlem telik, elég jó.
2006-ban már súlyos fizikai fájdalmakkal küzdve, fájdalomcsillapítókon és korizon injekciókon élve a US Open 3. fordulója jelentette a végállomást 20 éves profi karrierjében. A meccs után a teniszstadionban 8 perces álló ováció volt, a tömeg őrjöngött, Agassi pedig a könnyeivel küzdött.
A sors érdekessége, hogy felesége, Steffi Graf, minden idők egyik legnagyobb női teniszezője (22 Grand Slam győzelemmel) is Andre-hoz hasonlóan, erős apai szigor mellett nőtt fel. Saját gyermekeiknek egész más jövőt szánnak. Fiuk Jaden, ígéretes junior baseball játékosként boldogan nyilatkozik, hogy a szülei nem akarták, hogy teniszező legyen, annyit kértek tőle, hogy élvezze, amit csinál, amíg csak lehet. Jaz lányuk pedig korábban lovagolt, és a hip-hop táncban éli ki mozgásigényét. Úgy tűnik egyikük sem szüleik tenisz karrierjét követik.
Agassi önéletrajzi könyvét elsősorban a gyemekeinek szánta (2009-ben jelent meg az USA-ban), hogy tanuljanak belőle, ne essenek ugyanazokba a csapdákba, amikbe ő belesétált, és olvassanak, olvassanak, amit ő elmulasztott. A tanulás neki nem adatott meg gyermekkorában, de ezt most saját alapítású iskolájával sok sok hátrányos helyzetű gyermek számára önzetlenül biztosítja. Nem reklámcélokból, hanem őszinte hitből és szeretettel teszi.
Mit tanulhatunk Agassi történetéből?
- Nem minden az, aminek látszik. Agassi extravagáns (sárga) stílusa csak a külső maszk volt. A belső vívódások, félelmek kifejezése, és egyben önvédelem is. Természetes stílusában egy introvertált, empatikus, a rendszerességet, a minőséget, maximalizmust előtérbe helyező ember (zöld "támogató és kék "elemző" DISC stílusok). Emiatt is tud olyan jól kapcsolódni feleségéhez, Steffi Grafhoz, aki hasonló viselkedési jegyeket mutat.
- Az autokratikus, zsarnoki apa és a hasonló elven működő teniszakadémia megnyomorította a lelkét, kialakította maximalizmusát (mert sose volt elég jó, amit csinált), teljesen megutáltatták vele a teniszt (gyűlölte egész pályafutása alatt). De szerencsés csillagzat alatt született. Ezt mondja magáról a könyvében. Találkozott Perryvel, aki jól menedzselte pályafutását, Phil bátyja is sokáig kísérte útját, J.P. a zenész lelkipásztor volt az első nem hivatalosa coach-a, aki mentálisan támogatta őt. Majd rátalált Gilre, akiben nemcsak erőnléti edzőre, hanem pótapára, sport coachra, mentális trénerre is lelt. Sikereinek fő kovácsává vált. Megtanította ébren álmodni is (imagináció). Későbbi edzője Brad pedig segített neki leküzdenie a maximalizmus okozta görcsöt, ami annyi bajt és szenvedést okozott neki. Elhitette vele, hogy nem kell állandóan a maximum, az elég jóval is megnyeri a tornákat. Így is lett. 1olimpiai bajnoki cím, 8 Grand Slam, 17 ATP Masters Series győzelem a dicsőséglistáján.
- Mi lett volna ha támogató közeg veszi körül már gyermekkora óta? Hány Grand Slamig jut? Vagy édesapja drákói, de világszínvonalú teniszjátékát megalapozó kiképzése nélkül lehet, hogy az egyetemi futballcsapatig jut, amire vágyott, és számunkra ismeretlenül éli le az életét? Ezekre a kérdésekre nem kapunk soha választ már, de nem is ez a lényeg.
- Ha a sportoló önismerete magas szintű (Agassinak ehhez kemény és sokszor reményvesztett küzdelmet kellett folytatnia egészen 30 éves koráig), növelni képes tudatossági szintjét, és mentális állóképessége is erősebb lesz. Ezáltal jobb döntéseket hoz versenyhelyzetekben is. Kiismerheti az ellenfeleket is, és sikeresen alkalmazkodhat hozzájuk.
- Az önismereten túl az edző és versenyző jó személyes kapcsolata a sikeres sportpályafutás másik alappillére. Ehhez az edzőnek is fontos az önismeret, és az alkalmazkodás a versenyző viselkedési stílusához, és viszont.
- Mint Agassi példája is mutatja, korántsem ideális mentális induló batyuval is messzire lehet jutni sportolóként, ha a tehetség mellé a szerencse is párosul, és jó emberek keresztezik az életutat. Persze sokaknak ez nem sikerült, és elhagyták a sportpályát, tehetségük nem bontakozott ki. Róluk nem nagyon olvashatunk önéletrajzi könyveket.
- Abban biztos vagyok, és hiszek benne, hogy az Y, de az 1995 után született Z generáció, és az UP nevelésbe már belépő 2010 utáni Alfa generáció esetében még inkább a sportolót partnerként tekintő, bevonó, alkalmazkodni képes coaching típusú edzői működésé a jelen és a jövő is. Minden tudás rendelkezésünkre áll ehhez, alkalmazzuk!
Köszönjük Andre Agassi, hogy megosztottad életed legintimebb részleteit is velünk! Történetedből sokat tanulhatunk, nemcsak a sport világában, mert mindannyiunknak megvannak a maga démonjai, hullámvölgyei, Challenger és ATP tornái, Grand Slam-jei.
Az idézetek és információk forrása: Andre Agassi: OPEN Önéletrajz (2018, Könyvmolyképző).
Ha szeretnéd megtudni, hogy edzőként/sport coachként mit tehetsz annak érdekében, hogy fejlődjön önismereted, felismerd ügyfeleid/játékosaid viselkedési stílusát, és ehhez mérten a legjobb stratégiával eddzd és versenyeztesd, támogasd őket, gyere el a Media Coaching haladó Sport Coach képzésére.
2019. ősztől pedig a világon egyedülálló, sport nyelven írt edzői és sportolói DISC riportokat is elérhetővé tesszük a meglévő angol mellett magyar nyelven is (Japán után másodikként a világon, nem angol nyelven). Edzőtovábbképzéseket indítunk, csapatfejlesztő programokat valósítunk meg. Ebben a vállalkozásomban Zelinka Ildikó és Pankár Tibor személyében igazi társakat találtam. Talán én is szerencsés csillagzat alatt születtem:)?
Hollósi Szabolcs
mentális állóképességi tréner, viselkedési stílus tanácsadó
munkavállalói (EX) és sportolói (AX) élményfejlesztő
